Mindannyiunk számára ismerős a nyári hőségben összerepedezett, kőkeményre égett kerti talaj látványa, melyben kisül a vetemény és gutaütést kapnak a bogyósok. Bár messze még a tikkasztó forróság, már most érdemes felkészülni rá, mivel a kevés csapadék miatt egyáltalán nem mindegy, a későbbiekben mennyit és hogy kell locsolni kiskertünket.
Alkalmazkodjunk és tanuljunk meg mulcsolni! A víztakarékos kertészkedés érdekében érdemes takarni a talajt, de nem csak a virágok között, hanem a gyümölcsösben és a veteményesben is. A kertből származó zöld hulladékot tökéletesen fel lehet használni a talaj takarására. Az ősszel összeszedett falevelek, a tavasszal levágott gallyak, venyigék, örökzöld és borostyán ágak, az évelők levágott szárai mind-mind felhasználhatók az ágyások takarására. Ha van ágdarálónk, akkor aprítékot tudunk készíteni a növényi hulladékokból. Ha nincs, akkor metszőollóval aprítsuk 10-15 cm-re a vékonyabb ágakat. Még a diólevél toxikus juglon tartalma is lebomlik egyetlen év alatt, utána tökéletesen használható évelő ágyások takarására. A felszíni gyökerű málna tövére bátran teríthetjük a levágott fűnyesedéket. A háztáji komposzt ugyancsak tökéletes szigetelőréteget képez a gyökerek felett. Bár a mulcs felszíne kiszárad, alatta a talaj kiválóan megtartja nedvességtartalmát, és bomlása során megfelelő tápanyagokkal látja el növényeinket és gazdagítja a talajéletet, melynek eredményeképp erősebb, egészségesebb növényeket nevelhetünk. A hirtelen feltámadó forró nyári szél sem fújja el a talaj felső termékeny rétegeit. Ne féljünk az újdonságoktól, változtassunk szokásainkon!
Menyhart Otilia
