arrow caret

Martonvásár

A grófnők városa, a kisvárosok grófnője

Martonvásár

Kastély, zene, szerelem

Martonvásár

Beethoven és a halhatatlan kedves városa

Martonvásár

tRendi kisváros

Martonvásár

Történelem és kultúra

Martonvásár

Természet és tudomány

Martonvásár

Agroverzum, Beethoven Múzeum, Óvodamúzeum

Martonvásár

Brunszvik kastély és parkja

Martonvásár

A kultúra és a közösségek kisvárosa

Környzetkultúra és kamionos szemtelenség

 

- Év végi szabadságról tért vissza. Ilyenkor munkál önben a kíváncsiság, az újat keresés a jövőt illetően vagy csak belép a napi rutinba? - Ez egy érdekes szabadságolás volt, hiszen mivel közel vagyunk az önkormányzati választásokhoz, a szabadság is az évértékelés, az újragondolás jegyében telt el. Még baráti körben is ezt beszéltük át. A szabadság inkább átmenet volt a következő évek munkájához, lezárás és újrakezdés egyszerre, amolyan gondolkodó, átbeszélős időszak. A visszatérés meg sohasem rutin.

- Az utolsó döntések egyike, hogy felrázandó a helyi kulturális életet, annak átszervezésére tesznek kísérletet. Mit vár ettől? Beindulnak vajon a remélt folyamatok? - Az elmúlt tíz évben létrehoztuk azt a fizikai közeget, amitől Martonvásár lassan-lassan egy élhető kisvárosnak mondhatja magát. Gondolok az épületeire, közterületeire, a járási hivataltól az iskolán át a BBK-ig. A háttérfeltételek nagyjából megteremtődtek, most már az identitás erősítése, és azt feltételező- előhívó kultúra kellene mindehhez. A Brunszvik-hagyománytól, a népművészetig ennek megvannak a tartóoszlopai nálunk, de mindennek az összefogása, integrációja, megszervezése és közvetítése igazából még most vár ránk. Ezért hoztuk meg azt a feltételes döntést, ami egyfajta vizsgálódást is jelent a következő félévre, aztán nyárig kitaláljuk azt az új szerkezetet, amelyben a kultúra egy intenzívebb formáját tudjuk megteremteni magunknak úgy, hogy azt át is tudjuk adni az itt élőknek.

- Mit jelent ez praktikusan? - Szervezeti téren a kulturális központot átalakítjuk, egybeszervezzük a sport kft-énkkel és egy szolgáltató, helyszínt adó, „projektelős” konstrukciót próbálunk létrehozni. Ennél többet most nem tudok mondani, de a lényeg: mindannyian pezsgőbb, városiasabb kulturális életet szeretnénk Martonvásáron. Várjuk a javaslatokat, ötleteket, mi meg azon dolgozunk, hogy ez összeálljon. Én azt szeretném, ha minél többen részt vennének ebben a csapatban, mert mindenkire szükség van: a kultúra balszélsőire és kapusaira is, és persze góllövő csatárok is elkelnének.

- Ha kultúráról beszéltünk, beszéljünk a környezetkultúráról is és annak egyik legérdekesebb, idén esedékes eleméről, a Brunszvik-sétányról. - Jó! Nekem amúgy is sokkal jobban tetszik a környezetkultúra kifejezés, mely arról beszél, hogy megéljük azt teljes mivoltában, hogy valójában benne élünk a teremtett világban. Jobb kifejezés ez, mint a környezetvédelem. Mert ha az ember normálisan él, akkor a környezet alkalmas élettér lesz. Nekünk meg az a feladtunk, hogy leginkább ne is megteremtsük, hanem megtartsuk ezt a környezetet, ami valójában nem más, mint kultúra. Én nagyon örülök, ha elültetünk még soksok fát, de arról se feledkezzünk meg közben, hogy Martonvásáron egyébként is sok tíz- és százezer növény van már a parkjainkban, erdeinkben. De sok mindenben változnunk kell, elsősorban szemléletben, és sajnos amíg az elhasznált televíziót meg a hűtőszekrényt az árokparton hagyjuk, nehéz környezetkultúráról hitelesen beszélni. Először mindenki saját maga tegye meg a dolgát: a háza előtt, a kiskertjében, a gyümölcsösében, szóval a saját életterét tegye szebbé, jobbá. Őrizzük meg és szeressük azt, ami valójában a miénk.

- És ami az önkormányzathoz tartozó „miénket” illeti? - A sétány terve és idei megvalósítása éppen idetartozó téma. Régóta feltett szándékunk, hogy kulturált gyalogos és kerékpáros-közlekedést biztosítsunk a belváros és a vasútállomás között. Abszurdnak tartom, hogy családonként két autóval közlekedjenek az állomásig, nem lehet ezt az igényt parkolóhelyben kielégíteni. Arra akarjuk hát ösztönözni az ittélőket, hogy a korábban már említett környezeti kultúrát védve, egy gyönyörű sétányon közelítsék meg az állomást, ráadásul kivételes módon: a park mostani területén, át a viadukton. Most folyik az engedélyeztetése a sétánynak, az akadémiai beleegyezés után a közbeszerzés kiírása is elkezdődik hamarosan. Bízom abban, hogy a sétány nagy része már idén láthatóvá válik.

- Kamionügyben mennyire elégedett? Én sokszor érzem még mindig elég erősen az úgynevezett „kamionosszemtelenséget”. - Jó kifejezés. Magam is érzem. De jobb a helyzet egyértelműen, volt értelme ezen az ügyön dolgoznunk, mert nagyjából a 10 százalékára csökkent a kamionforgalom. Mondjuk ki azonban, hogy ez a 10 százalék is sok, különösen akkor, ha olyan időben jönnek ezek a járművek, amikor pont nem kellene, például amikor iskolakezdés van, vagy éppen a gyerekek hazamennének az óvodából. Próbálkozunk, de nagyon nehéz küzdelem ez, mert hiába büntetnek az illetékesek, olyan kicsi a büntetési tétel, hogy nálunk szívesen szabálytalankodnak 10 ezer forintért, miközben Ausztriában a jogszabály körülbelül ennek ötvenszeresét írja elő. Ez nem normális helyzet. Tessely képviselő úrral ezért új jogszabálymódosításon gondolkodunk, vagyis hogy emeljék meg a büntetési tételt, hogy végre elrettentővé váljék a büntetés, ne csak megmosolyogják.

- Sokszor érezni meglehetősen rossz szagot a városban. Nem vagyok szakértője az ügynek, de ebben két ludas lehet, az egyik Százhalombatta, a másik a martoni aszfaltkeverő üzem. Ön egyébként megszokta már ezeket a szagokat vagy önt is zavarja? - Megszokni nem lenne helyes az ilyen dolgokat, de valóban szét kell választanunk a problémát két részre. Százhalombattán gyakran „fáklyáznak” mostanában, vagyis kiégetik a rendszerből az ott lerakodó anyagokat. Ezt be is jelentik mindig. A közegészségügyi hatása nem olyan mértékű, hogy egészségre káros volna, ámbár kellemetlen szaghatással jár, elismerem, különösen akkor, ha keleti vagy délkeleti szél fúj. Ezt a szagkibocsátást a nagyüzem, a szakhatóság és az önkormányzat is kontroll alatt tartja, elismerve, hogy kellemetlen tud lenni valóban. De teljesen megszabadulni valószínűleg soha nem fogunk ettől, ezt azonban el kell mondani őszintén.

- És a másik szag- és porkeltés? - A martoni aszfaltkeverő üzem üzemeltetőjével már felvettük a kapcsolatot, részben a bejelentések hatására. Ott inkább a porhatás az aggasztó. Tárgyalunk velük pár hónapja, hogy változtassanak a módszereiken. Ez igazából nem önkormányzati feladat, mert ez szakhatósági jogkör, de mi szeretünk tenni azokban a dolgokban, amik zavarják az itt élőket.

- Melyek azok az önkormányzati tervek, amelyek izgalommal töltik el? - A következő 5 év feladata a fenntarthatóság biztosítása. S hogy ez mit jelent? Minél több beruházásunk van, annál több fenntartási feladatunk keletkezik. Növelnünk kell hát a bevételeket, életet kell lehelnünk az ipari innovációs parkterületbe, ami a kelleténél sajnos lassabban halad, bár az utóbbi napokban bíztató dolgok történtek. Remélem a következő hónapokban erről is be tudok számolni. A másik nagy kihívás pedig a már meglévő feltételrendszer tartalommal való kitöltése lesz, elsősorban a kultúrára gondolok, amiről már ejtettünk szót, továbbá a turisztika továbblendítése, s a mindennapi komfortérzékünket tápláló közterületek, szolgáltatások, a vendéglátás, kereskedelem bővítése, mindez pedig azért, hogy sokkal élhetőbb legyen még a mainál is a város.

- A TSZ-udvarral mi lesz a következő pár hónapban? - Itt konkrét jó hírem van, a legutóbbi testületi ülésen hirdettünk eredményt, mert megtaláltuk a beruházót a szolgáltatóház építésére. A földszinten kereskedelmi egységek lesznek, az emeleten pedig egészségügyi ellátásra és irodai szolgáltatásokra alkalmas helyeket alakítunk ki, amelyek bérleményként fognak majd működni. A Dózsa György (Beethoven) utca mindkét oldalát parkosítjuk, új járdafelüleleteket építünk, parkolókat létesítünk, és a villanykábelek is földbe kerülnek.

- Az utak ügyében gyakori a panasz. Ezzel együtt kell élnie egy önkormányzatnak? - Rengeteg út készült az elmúlt időszakban. Most tavasszal újra nekiállunk 3,5 km út építésének  (bővebben ITT) és ezek után már csak három olyan utca marad a városban, ahol nincs szilárd burkolat, eltekintve a rövid összekötő szakaszoktól. Ezt a következő években fogjuk pótolni és akkor elmondhatjuk, hogy Martonvásár minden utcáját szilárd útburkolat borítja. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem keletkeznek majd kátyúk vagy nem kellene folyamatosan padkázni. Mert nem elég, ha valami új épül, azt karban is kell tartani. Azzal kell inkább együtt élnie az önkormányzatnak, hogy ez egy meg nem szűnő feladat, amely örökké tart.

- Közben lett egy hotelünk is. - Amikor elindultunk a belváros fejlesztésével, a kulturális terek kialakításával, akkor tudatosan az volt a szándék, hogy jelenjenek meg a magánbefektetők. Nem tudunk ugyanis mindenhol mi fejleszteni, szükség van a vállalkozói szféra segítségére. Aminek természetesen mindig nagyon örülünk. A Ludwig Hotel is ebbe a képbe illeszkedik. Martonvásár egyik legjobb csalogatója lehet a jövőben, azt kívánom, hogy legyen ilyen kezdeményezésből minél több.

| Prieger Zsolt