/ nyomtatás

Tankerületi igazgató

Gózonyné Szekeres Ildikó

 

Interjú Gózonyné Szekeres Ildikóval, a tankerület vezetőjével


Hogyan fogant meg Önben a gondolat, hogy pályázik erre a feladatra?


Még ősszel, amikor elkezdődött a tanítás, akkor sem gondoltam arra, hogy az igazgatói posztot megpályázzam, viszont miután megjelent a kiírás, és eddigi szakmai munkámat ismerők megkerestek néhányan, biztattak, hogy jelentkezzem. Magamtól soha nem tettem volna meg az első lépéseket.

 


Martonvásáron bizonyára kevesen és keveset tudnak szakmai múltjáról, összefoglalná néhány szóban?


Harmincegyeik éve vagyok a pedagógusi pályán. Megszállottnak tartom magam, azt hiszem, azok egyike vagyok, akik nem tudják életüket más területen elképzelni. Végzettségemet tekintve tanítónő vagyok, mégpedig azért, mert az világ életemben az is szerettem volna lenni. Úgy gondoltam, hogy az egész életemet végig fogom tanítani, ami kicsit máshogyan alakult.


Ráckevei vagyok, ott kezdtem szakmai pályafutásomat, önkormányzati iskolában tanítottam. 1993-ban civil szerveződés keretében egyházi iskolát hoztunk létre. 22 gyermekkel egy első osztállyal indultunk a katolikus plébánia épületében. 12 évvel később, amikor eljöttem, 321 diákunk volt, tantestület építésen, több száz milliós építkezésen voltunk túl.


A ráckeresztúri iskolaigazgatói pályázatra találtam rá ekkor. Nehezen indult igazgatóságom, hisz idegen voltam, akit nehezebben fogadnak be. Hál’ Istennek hamar elfogadtak, megszerettek és úgy érzem, hogy sikerült az iskolát az ott eltöltött hét év alatt jó színvonalú intézménnyé formálni.

 


Mi az, ami miatt alkalmasnak érzi magát a feladatra?


Megpályáztam ezt a pozíciót, mert úgy éreztem, hogy kevés olyan dolog van, amit még nem tapasztaltam meg egy iskolában. Ehhez a feladathoz pedig az kell, hogy az ember belülről és részleteiben ismerje az iskola legapróbb rezdüléseit is.

 


Látni-e már a konkrét tennivalókat?


A pályázatban elég világosan körvonalazták, hogy mi lesz a feladata egy tankerületi igazgatónak. Az új köznevelési törvény különválasztotta az iskolával kapcsolatos fenntartási és a működtetési feladatokat. Lesznek kisebb településeken iskolák, ahol teljesen átvesszük az önkormányzatok eddigi feladatait, a nagyobb 5000 fő feletti településeknél, például itt Martonvásáron pedig csak a fenntartói feladatokat látjuk el: munkáltatói jogkörök, a személyi állománnyal, pedagógusokkal összefüggő dolgok, tantárgy felosztás, stb.

 


Mit észlelnek ebből majd a szülők?


Egy átlag szülőnek, aki eddig elégedett volt az iskolával, a fenntartóval igazán nem sok dolga volt. A cél egyelőre, hogy észrevétlenül történjen meg a váltás. Az iskola életében, ilyen értelemben, ebben az évben semmilyen változás nem történik majd. A változást leginkább az önkormányzat érzi majd meg, mert levesszük a válláról a pedagógusok bérezésével kapcsolatos terhet. 
A fő célok között viszont az is szerepel, hogy a helyi képviselő testületek helyett szakmai szintre kerüljenek a döntések.  Emellett az információ áramlása is lényegesen egyszerűbb és biztosabb lesz. A kormányhivatalnak eddig nehezebb volt egyes döntési kapcsán például a jegyzőkön keresztül eljutnia az iskolákig, hiszen az összehívott tájékoztatókon ők inkább jogi, mint pedagógiai füllel hallgatták, hallották meg és adták tovább az információkat. Most ez megváltozik, hisz Fejér megyében minden tankerületi igazgató pedagógus.

 


Több pénz nem lesz, mitől lesz ezután jobb? Maga a lépés, hogy tankerületi igazgatókat neveznek ki, központosításnak is tűnik. Ellenállásba ütközik-e?


A jelenlegi helyzetben egy ilyen típusú központosításra véleményem szerint nagyon nagy szükség volt, mert ma egy iskola működése az adott önkormányzat anyagi kondícióitól függ. A szegényebb településeken jó esetben ki tudják fizetni a vizet, a villanyt és a gázt, időnként némi késéssel fizetik a béreket is. A központosítás ezt a helyzetet várhatóan megszünteti, mivel az adott pénzmennyiség talán igazságosabban kerül szétosztásra. Cél a lemaradók segítése azzal, hogy a magas szinten lévőket ne nyomjuk le.
Ebben a tankerületben talán nincsenek mély szakadékok, de infrastruktúra tekintetében azért tapasztalhatók komoly különbségek. Van például olyan hely, ahol villannyal fűtenek, ami a mai világban megfizethetetlen. Nyilván azért fűtenek így, mert nem volt lehetőségük az átalakításra, viszont egy központosított rendszerben remélhetően nagyobb esély lesz az ilyen anomáliák megszüntetésére.
Ez a tankerület véleményem szerint szerencsés helyzetben van, hiszen tapasztalatom szerint nagyon együttműködő emberek állnak a szervezetek élén. Az összes polgármester, jegyző és iskolaigazgató segítőkész, mindenki elkötelezett a jó működés irányában. Ez azt jelenti, hogy lehet csapatban dolgozni és eredményeket elérni.

 


2013 végén mivel lenne elégedett?


Ha az iskolák dolgozói elégedettek lesznek, akkor én is elégedett leszek.
Teljesen természetesnek tartom, hogy az újtól egy kicsit mindenki tart. Az iskolák dolgozóiban, vezetőiben van némi drukk. De ha jól, stabilan működik majd a rendszer, ők is megnyugszanak és egy picit mindenütt tudunk előre lépni. Akkor azt hiszem, hogy mindnyájan úgy érezzük majd, jó úton vagyunk és 2014-ben is azon az úton szeretnénk továbbmenni. Ebben nagyon bízok, ami nélkül nem is jelentkeztem volna a feladatra.